Közérdekű

Aki eddig álmatlanul hánykolódott a tesztparadicsom hogylétéről semmit sem tudva:

3 hete a kukában landolt. A külcsíny mit sem változott, de belül megromlott.

Hát így...

Zsendice

Akadnak olyan időszakaim, amikor rákattanok egyes kajákra. Megéltem már zsíros kenyér, töpörtyű, bundás kenyér, ecetes chips, mogyoróvaj korszakokat, (szerencsére ezek visszatérőek...) , és most éppen az ennem kell vmi túróféleséget élem. Így van a menüben körözött, bazsalikomos juhtúrós túró, kapros, füstölt sonkás túró, no meg egy kis túró rudi.

Megbízható forrásból jutok a nyers tejhez, ezért magam készítem el a túrót. A tej szobahőmérsékleten megalszik, utána vízfürdőben meglangyosítom és mehet a gézzel kibélelt szűrőbe. Pár óra alatt lecsöpög és ennyi.

Viszont ott marad a savó, amit sajnáltam kidobni és utána néztem a világszőttesen, mit is lehet vele kezdeni azon kívül, hogy megissza az ember. Így találtam a zsendicére. A lényeg az, hogy a felmelegített savóba bele kell keverni pár kanál savat (ecet, citrom) és az ekkor kicsapódó fehér csomókat leszűrve kapjuk a zsendicét, vagy az ordát. Hát én melegítettem és beletettem az 1 kanál almaecetet és vártam. De nem jött a zsendice. Gondoltam késik egy picit ezért még melegítettem egy kicsit, de semmi. Duzzogva félretettem a lábast, hogy majd másnap megszabadulok a savótól. Ám amikor ma belenéztem a lábosba, meglepődve láttam, hogy határozottan egy fehér felhő állt össze és úszott az edény alján. Le is szűrtem és ez a kis tálkányi fehér krémes nagyon finom dolog lett belőle. Nem mutatkozott be, hogy ő lenne személyesen, de gyanítom. Pirítósra kenve zseniális.